A Kr.e. 1. század környékén a rómaiak képesek voltak „egyszerűbb” technikai tudást igénylő, sérült fülek plasztikázására, helyreállítására. Vallási okokból nem végeztek boncolást sem emberen, sem állaton, így tudásukat teljes egészében csak görög elődeik fennmaradt szövegeiből vették. Ennek ellenére Aulus Cornelius Celsus hagyott hátra néhány meglepően pontos anatómiai leírást. Ezek között van olyan is, ami - például a genitália és a csontváz elemzése – különösen érdekes a plasztikai sebészet számára. Részletesen leírja a megcsonkított fülek, orr és ajkak helyreállításának technikáját is.